Huszonhetedik fejezet – Felejtés

Sziasztok!

Na csak sikerül felrakni ma a fejezetet! :D Remélem többet nem lesz csúszás, de sose lehet tudni... :) Majd igyekszem, úgy ahogy eddig, vagy jobban. 

Nem tudom mennyire lett érthető az, amit el akartam mondani, amit éreztetni akartam, de majd remélem a kommentekből kiderül. (próbáljunk meg összehozni 6-ot *.* az úgyis a kisördög száma, ami mostanában belém bújt.. :D :$) Bétázva sajnos megint nincs, mert nem volt időm elküldeni. :((

Elég az időhúzásból, jó olvasást! Puszi 

Jah, és képek a ráadás képek menüben! ;)

/Damon/

            A rendőrök elől könnyen elfutottam, még úgy is, hogy Tylert az elején szó szerint cibálnom kellett, de attól már nem szabadultam egy könnyen, hogy azon agyaljak, ami ezen az átkozott helyen történt egy nap alatt.

-         A picsába az érzésekkel! – egy mozdulattal téptem le a legközelebbi fa kérgét.

Miért kell ez mindenkinek?! 24 óra alatt voltam dühös, ideges, boldog, felszabadult, kétségbeesett, aztán összezavarodott és megint dühös, most pedig kb. az összes egyszerre. Úgy érzem mindjárt szétrobban a fejem, de bármit tettem nem enyhült a lüktető fájdalom.

-         El magyaráznád mi a franc folyik itt? – ragadta meg a vállam Tyler és maga felé fordított.

Körülbelül pont ennyi idő kellett hozzá, hogy kiugorjanak a szemfogaim, ami megfelelő indok volt Tylernek, hogy levegye rólam a mocskos mancsait.

-         Nem. – ha bővebben fejteném ki, azt nem élné most túl.

Egy percig néztünk még talán farkasszemet, aztán hátat fordítottam mindennek és haza fele kezdtem el futni, ahogy csak tudtam. Ha otthon nincs, akkor nem tudom.

/Chessie/

            Nem hittem volna, hogy ennyi mindent lehet csinálni ilyen rövid idő alatt… Seth elvitt egy ruhaboltba, ahol a fehérneműtől kezdve, a parti ruhán át, a fürdőruháig mindent beszereztünk, aztán cipőket vettünk, majd mindenféle pipere holmit és végül egy bőröndöt és egy táskát, hogy tudjak mibe pakolni. Persze Seth is vásárolt magának a segítségemmel egy két dolgot. Nagyon jól éreztem magam végig, mégis valami nyomta a szívemet, amit ő is észrevett.

-         Valami baj van? – álltunk meg az egyik bevásárlóközpont előtt egy padnál.

-         Nem nincs. Vagyis nem tudom.

-         A hangod vidám, te is annak tűnsz, de a szemedben valami zavartság van.

Mindig elámulok rajta, hogy belém tud látni Seht.

-         Tudod, amikor Amerikába érkeztünk Allievel és Stefanék befogadtak minket, ugyan így elmentünk vásárolni és mindent akkor is ingyen kaptunk. Csak ugyan az a helyzet és felidézte bennem az akkori dolgokat.

-         Aha. Biztos csak ennyi?

-         Igen. – próbálkoztam meg egy mosollyal, amivel ő egyelőre megelégedett, főleg, mivel befutott a taxink.

Beültünk és visszaindultunk a szállodába, de az alattunk elsuhanó úttal sajnos nem tűntek el a bajok.

            Azért jöttem Sethel el, hogy elfelejtsek egy időre mindent, vidám legyek és legfőképp, hogy ne kelljen senkinek hazudni. Most meg végül is egyszerre szegtem meg mindent. Hazudtam, mikor azt mondtam, csak annyi a gond, mert közel sem… Direkt fogalmaztam úgy a magyarázatom, ahogy. Nem sokat meséltem Sethnek Stefanról, mégis csak az ő nevét tudtam kimondani. A vásárlás felidézte bennem tényleg azt a napot, amikor Stefan annyi mindent vett nekünk, hogy azt el se lehet képzeli, de előjött egy érzés is, amit csak most fogtam fel… Volt egy tervem, vagy egy célom, végül is tökmindegy mim, tudat alatt, amit kis híján teljesítettem is és kicsit fejbevágott, hogy én ezt az egész konfliktust akartam az első perctől kezdve. A fehérnemű boltban megvettem egy darabot, ami közel sem volt hétköznapi, de csak azért, mert tetszett. Legalábbis akkor ezzel magyaráztam akkor, de most, amikor a tükörben néztem magamon egy-egy melltartót felrémlett, hogy mikor az-az igen vad darab volt rajtam, azt képzeltem, hogy majd megmutatom valakinek, aki eltátja majd a száját és aki majd úgy csomagol ki, mint egy drága ajándékot. Valakinek, akire nem szabadna gondolnom, valakinek, akit…

-         Megjöttünk. – nyílt ki mellettem az ajtó és az autó hűvös levegője azonnal távozott a kinti fülledt hőség kedvéért.

Kinéztem az ablakon és tényleg a már kivilágított szálloda parkolójában álltunk. Mikor sötétedett be? Kikecmeregtem az ülésről, mint valami holdkóros és egy két kisebb szatyrot hozva követtem Sethet fel a szobába.

-         Fáradtnak tűnsz. – mondta miközben lepakolt. – Ha gondolod, inkább feküdj le és majd holnap elmegyünk valahova szórakozni.

-         Nem. Tényleg nem vagyok fáradt, csak kicsit elkalandozott az agyam. Igazából jó lenne egy nagyot bulizni és kikapcsolódni. – talán egy kis alkohol a megoldás.

Seth kissé hitetlenül nézett rajtam végig, aztán mégis megrántotta a vállát és bólintott.

-         Akkor készülj, amint kész vagy mehetünk, nekem csak 10 perc kell.

-         Oké, akkor sietek. – fogtam meg kb. az összes vásárolt cuccomat, és bevittem a hálószobába.

Most fedeztem fel csak a szobát, amit kivettünk. Egy szó illett csak rá, luxus. A hálószoba hatalmas és gyönyörű, külön fürdő tartozik hozzá, mivel van egy fürdő a gardróbból is. A nappalija gyönyörű főleg a kilátás miatt. Az erkélyen pedig mg egyszer elfért volna az egész lakosztály, olyan hatalmas. A hálószobában kiraktam az ágyra egy szett ruhát, ami egy Ibizai partyhoz szerintem, teljesen tökéletes. Egy lenge, lilás rózsaszínes nyári ruhára, egy hasonló színű magassarkú cipőre és egy fehér-lila csipkés fehérneműre esett a választásom, aztán elmentem fürdeni.

            A hajammal úgy döntöttem nem kezdek igazán semmit, csak lazán feltűztem, aztán felraktam egy kis sminket, de tudtam ez is felesleges. Ebben a hőségben, ha még nekiállok táncolni, akkor se a hajam, se a sminkem nem húzza majd sokáig. Egy szállodai törölközőbe csavarva léptem ki a fürdőből, hogy az ágynál befejezzem a készülődét. Mikor felkerült rám az utolsó ruhadarab is és belenéztem az embermagasságú tükörbe egy kis elégedettség áradt szét bennem egy kevés keserűséggel. Egy pozitívuma volt még az erőn kívül a vámpírságnak, az pedig az volt, hogy szerencsémre ilyen fiatalon változtattak át, így soha sem kell aggódnom majd az öregedés miatt. A hiúságom bezzeg nem veszett oda az emberséggel.

            Felvettem egy bíztató mosolyt és úgy léptem ki a nappaliba, ahol a bárpultnál már ott iszogatott Seth. Láttam a szemében azt a pillanatot, amit minden férfi szemében meg ehet találni, ha valami olyat látnak, ami felkelti az érdeklődésük. Seth ügyes, ez a másodperc nála rövidebb és nehezebben észrevehető volt, mint annak idején, valaki másnak a szemében…

-         Nagyon csinos vagy. – nyújtott felém egy pohár pezsgőt, majd a saját poharát is újratöltötte és felém fordult. – Egy jó éjszakára, ami talán segít majd felejteni. – összekoccintottuk a poharainkat és még azelőtt lenyeltem az utolsó cseppet, hogy az üveg csengése teljesen elhalt volna.

-         És kitaláltad már hova megyünk?

-         Biztos meggondoltad te ezt a kérdést? – egy kis humor és már nem is éreztem magam olyan feszültnek.

 Talán ez a kevés alkohol segített, ahogy egyre jobban felszívódott a testemben, mert őszintén tudtam nevetni Seth jogos kérdésén. Nem is lenne önmaga, ha nem tudná, hová készülünk.

            A szálloda előtt nem várt minket autó, hanem gyalog indultunk útnak. Érdekes, de nem kérdeztem semmit, csak reméltem nem megyünk messzire. Vámpírság ide vagy oda, a tizenvalahány centis sarok a homokos talajon továbbra sem egy leányálom.

-         Ha választhatnál magadnak egy új nevet, mi lenne az?

-         Hú. – váratlanul jött ez a kérdés, sosem gondolkodtam még rajta. – Nem tudom, valami olyat választanék, ami illik hozzám. Te hogy neveznél el? – reméltem sikerül meglepnem.

-         Hmm... Az a helyzet, hogy már elneveztelek.

-         Ezt hogy érted?

-         Csináltattam neked új papírokat, hogy ezek után ne a csomagtérben kelljen utaznunk. – tátva maradt a szám.

-         Kevesebb, mint egy nap alatt szereztél nekem új iratokat?

-         Hát… Igen. Tessék. – adta a kezembe a kártyák kis kupacát és egy útlevelet.

-         A fényképen tényleg én voltam, csak a nevem volt más.

-         Sophia Liberta?

-         Ez jutott eszembe hirtelen. Félig spanyol, félig olasz, és ez van írva az adataidhoz is, ha nem baj.

-         Érdekes, de nem rossz. Szabad Sophia? Ha-ha. – tettem hozzá vicceskedve, de nem fűztem hozzá többet, főleg mivel meghallottam valahonnan a közelből az ütemes zenét. – Csak nem megérkeztünk?

-         De. – ő sem feszegette tovább ezt a témát. Pont eltettem a papírokat, amikor Seth befordult balra egy üresnek tűnő nyaraló mögé, ahonnan a zene szólt.

Nemsokára megláttam egy hatalmas sátorszerű építményt mögötte egy nagy épülettel. A zene már a megfelelő hangon szólt, amikor a kapuhoz értünk, így már alig értettem, amit a kidobó ember kérdezett tőlünk.

-         Személyit… - a lényeg megvolt, így előkotortam az új kártyát és megmutattam, mire egy bólintást kaptam, így beléphettem.

A sátortetős rész egy hatalmas medence volt igazából, ami körül, és amiben már sokan táncoltak. A medence két hosszabb oldalán nagy bárpultok voltak, ahol 2-3 mixer is dolgozott egyszerre, a nagy épület előtti részen, pedig egy nagy emelvényen kapott helyet a DJ. Megéreztem egy kezet a hátamon, de hamar felismertem, hogy csak Seth az, aki beljebb tolt a forgatagba.

            Első utunk a bárpulthoz vezetett, ahol rendeltem egy hangzatos nevű koktélt, aminek a kinézete is igen csak csábító volt a számomra, mivel vérvörös volt mind az ital, mind a díszítés, ráadásul ízre sem volt utolsó. Vígan iszogattam, mikor egy kéz ért az enyémhez. Egy fiatal napbarnított bőrű srác vigyorgott rám és táncolni hívott én pedig készségesen belementem. Valahogy el kell kezdeni a lazítást.

            A medence mellett táncoltunk, amikor közelebb hajolt a fülemhez, hogy tudjon kérdezni valamit.

-         Hogy hívnak?

-         Sophia. – mondtam automatikusan és meg is lepődtem, hogy ösztönösen ezt mondtam és nem az igazi nevem. – És téged?

-         Mark. – vigyorgott. – Amerikából?

-         Fogjuk rá. És te?

-         San Francisco. – és ezzel le is tudtuk a beszélgetést részemről.

Mark helyét egyszer csak egy fekete bőrű srác vette át, mire fordultam egyet.

-         Táncolsz velem is szépség? – csak bólintottam, mivel már amúgy is táncoltam. – Sean vagyok és te?

-         Sophia. – ő már nem volt olyan szimpatikus, mint Mark, se stílusban, se táncban. Vagyis ennyi alkohollal még nem tudtam elviselni. – Igyunk valamit. – javasoltam, ő pedig elégedetten terelt ki a táncparkettről.

Egy Bloody Mary-t rendeltem már csak azért is a mixer sráctól, de egy még mindig nem volt elég a folytatáshoz és ezt valaki észre is vette. Leült a másik oldalamra egy vöröses szőke hajú, sportos alkatú srác.

-         Még egyet a hölgynek. – jelezte a pultos srácnak, aki már keverte is az italt.

-         Köszönöm. – örömmel fordultam el Seantól. – Sophia. – nyújtottam az idegen felé a kezem.

-         Rupert. – fogadta el a gesztust, majd lehúzott egy pohárnyit valami árlátszó italból. Szaga alapján talán Martini lehetett. – Egyedül jöttél Ibizára?

-         Nem, egy barátommal.

-         Elég felelőtlen, ha magadra hagyott. – tény és való, ahogy körülnéztem én sem találtam meg Sethet a tömegben, de éreztem, hogy valahol mégis a közelben van.

-         Szerencse, hogy jöttél te. Nem bírtam volna sokáig… - utaltam a nagydarab Seanra, aki már távozott mellőle.

-         Már órák óta próbál becsajozni a szerencsétlen, de mindenki lerázta eddig.

-         Talán, ha visszavenne egy kicsit…

-         Már mondtam neki, de nem fogta fel.

-         Ismered? – döbbentem meg.

-         Persze, az egyik haverom, akivel ideutaztunk. – nevetett nagyot Rupert. – Született bunkó.

Megittuk a következő kört is, mielőtt egy újabb próbálkozó nem érkezett.

-         Jó szórakozást! – kacsintott Rupert, majd magamra hagyott a következő ostromlóval.

-         Felkérhetem én is a hölgyet? – állt mögöttem a reptérről ismert néger srác.

/Damon/

            Hazaérve szinte betörtem az ajtót, úgy siettem be, de csak az éppen az ágyban hempergő Stefant és Alliet találtam otthon. Mit sem törődve azzal, hogy milyen kínos volt nekik a helyzet, hátat fordítottam és minden ajtót nyitva hagyva távoztam a házból.