Sziasztok!
Úgy éreztem, itt az ideje, hogy a világ tudtára hozzam ennek az oldalnak a létezését, szóval íme az első bejegyzés! :) Nagyon örülök, hogy még szinte semmit sem írtam, de két ember, már biztos követ, neki nagyon nagy köszi jár! <3
Az oldalról annyit, hogy ugyebár ez a második blogom életemben, a második történetem, és május első napján lesz 4 hónapja, hogy egyáltalán rászántam magam valami igazira. Nem éreztem magamban eddig elég kitartást egy történet végigírásához, de a Rókavadászat bebizonyította ennek ellenkezőjét, és a reakciók megtöltöttek egy jó adag önbizalommal. :))
Sokan kérdezték, hogy Jen mennyire vagyok én, és erre az a válasz, hogy valamennyire, de ebben a történetben Chessie reakciói egyezni fognak kb az enyémekkel. Sokkal jobban megismerhettek engem ebből a történetből, és remélem majd nem ítéltek el. Igyekszem őszinte lenni, igaz, és megmutatni mindent. A stílus, amit használni fogok ÉN leszek minden tekintetben, akkor is ha változó lesz, mivel mindenkinek több arca van, és én is igyekszem majd bemutatni mindet. Ebből kell összeraknotok engem, ha akarjátok, de megmaradhat számotokra ez az egész történet egy mesének is, kitalált szereplőkkel.
Kicsit álmodni akarok, és ha érdekel ez titeket, akkor megosztom veletek minden gondolatom.
Nos nem igazán szokásom prológust írni, nem is tudom hogyan kell, mert nem vagyok igazi író, de egy kis bevezetést gondoltam írni, hogy képben legyetek, és kedvet kapjatok az olvasáshoz. Nem árulom el, kinek a gondolatai ezek, és hogy mikor gondolja, de tippelni lehet. Az első fejezetben kezdődik a történet, körülbelül egy hét múlva. Hát tessék a pillanat hevében rögtönzött monológom:
Az élet döntések sorozata. A halál is. Döntéseké, amelyek lehetnek jók vagy rosszak. És ki mondja meg, hogy melyik cselekedetünk hova tartozik? Bárki is az ítélkező, nem biztos, hogy igaza lesz. Minden relatív, ezt Einstein is megmondta. Attól függ honnan nézzük a dolgokat. Számomra a világ apró, keveset láttam belőle, de lehet, hogy te egy nagy világjáró vagy, és fel tudod fogni, mekkora is ez a föld, amelyen élünk.
Helyes döntés vagy rossz döntés... Örök dilemma, de én úgy gondolom, minden döntés helyes. A pillanat hevében született tettek az igazak, akkor is ha a következményei nem a legjobbak. Ezek az igaz cselekedetek. És hát az igaz dolgok a helyesek nem?
És ha a pillanat hevében ölök? Az is igaz, tehát helyes? Gondolkodjak-e egyáltalán ezen? A válaszom nem. Nem fogom magam minden hiba után emészteni, ha meghalok, és kerülök valahova, majd ott megtudom a tutit, vagy nem. De olyan dolgokon érdemes-e filozofálni, amire úgysem tudjuk meg a választ? Szerintem időpocsékolás.
Ha újra kezdhetném az életem, akkor is ugyan ide jutottam volna, ugyan ezen az úton, mert nem bántam meg semmit. Nem szégyellem a kihágásaim, a szavaim, a viselkedésem. Ezek tettek azzá az emberré aki vagyok, és akivel elégedett vagyok. Voltam önző, gonosz, voltam kedves és odaadó, de végig igaz voltam.
Mások vagyunk. Én nem tudok úgy szeretni, ahogy mások. Voltak barátaim igen, volt családom, de mindenki azt mondta, és nem szeretem őket. Nem tudom, hogy igazuk volt-e, mert én úgy éreztem szeretem őket, és úgy éreztem ki is mutatom ezt, bár nem annyira, mint mások szokták.
Aztán megtudtam mit jelent érezni. Kár, hogy csak későn.
Későn?
