Nyolcadik fejezet – Fiúk

Sziasztok!

Itt az első fejezet, ami már bétázva is van, köszönet érte Myka-nak! :)) (ha hibát találtok, akkor őt dorgáljátok meg! xD)

Többet nem fűzök hozzá, jó olvasást, a következő fejezetet igyekszem minél hamarabb hozni, de most utolsó héten extra mennyiségű dogánk van, szóval, majd meglátjuk! 

Nagyon várom a kommenteket! Pusssz

Ötletem sem volt, hogy mi lehetett olyan nagyon fontos hirtelen Allienek. Amikor felért a lépcső tetejére megtorpant.

-         Jobbra a második. – súgtam oda neki, mire a mondott ajtóhoz lépett, szinte kitépte azt a helyéről, majd berántott a szobába.

Eddig tartott a lendülete, mert az ő szobája is olyan szép volt, mint az enyém, és ez kellőképp ledöbbentette.

-         Hűű… - szerintem is.

-         A tied is ilyen?

-         Hasonló. A szemben lévő szoba az enyém. De elárulnád miért volt szükséges ennyire gyorsan felrobogni ide?

Allie leült az ágyra, én pedig vele szemben a földre, és amíg összeszedte magát, inni kezdtem a kapott vért. Láttam, hogy nem tudja, hogy kezdjen neki, és túl jól ismertem már, így azonnal értettem miről van szó.

-         Stefanról van szó? – bólintott.

-         Nagyon kedves volt velem mikor utolért… és rettentő helyes nem?

-         Eddig Damon tetszett neked.

-         Ő nagyon, hogy is mondjam, szexi, de az csak vonzódás.

-         Nem pontosan értem, mit akarsz ezzel. – ó, dehogy nem tudtam! De imádom Alliet zavarba hozni. Olyan prűd, és vicces hallgatni, ahogy az érzelem témakörről beszél.

-         Hát, amikor Damonra nézek rá, nem épp a gyomrom rándul össze, Stefantól viszont igen.

-         Stefantól felfordul a gyomrod? Nagyon bíztató.

Ekkor esett le Allienek, hogy szórakozom, és rám vetette magát, hogy agyon csikizzen. Mikor már teljesen kifulladtunk a nevetéstől elhallgattunk egy pillanatra.

-         Szerintem te is tetszel Stefannak.

-         Tényleg?

-         Aha.

-         Te meg épp Damon esete vagy.

-         Szívtál valamit? – néztem bele mélyen a szemébe, mint aki a másik pupilláját vizsgálja. – És nekem miért nem adtál?

Újfent sikerült Allie figyelmét elterelnem, de mivel ő már elültette a bogarat a fülemben, az én gondolataimban innentől kezdve, állandóan visszhangzott a kijelentése Damonról. Kopogtattak.

-         Igen? – kérdezte bátortalanul Allie.

Stefan lépett be a szobába.

-         Megfelel a szoba?

-         Persze, nagyon szép. – bólogatott a barátnőm, kissé kipirult arccal, de azt még rá lehetett fogni a sok nevetésre.

-         Akkor le kéne jönnötök egy kicsit a nappaliba. Van egy-két dolog, amit meg kell beszélnünk

-         Oké. – fel is tápászkodtunk a földről, és Stefan nyomában a nappaliba vonultunk.

Damon ott állt, ahol nemrég még én ültem, és most ő kortyolt bourbont. Akaratlanul is eszembe jutottak Allie szavai, és elhatároztam, hogy ki fogom deríteni, igaza van-e.

-         Nos, kezdjünk is neki. Először is a szobátok, innentől kezdve a ti tulajdonotok, mi nem fogunk engedély nélkül berontani.

-         Ő nem fog. – motyogta Damon, de csak én hallottam, mert én ültem hozzá a legközelebb.

-         A házról annyit kell tudni, hogy ne tegyetek benne túl nagy kárt, érezzétek magatok otthon. A pince szinten van egy hűtőláda, abba találtok vért, és ott van lent egy növény is, amihez jobb, ha nem nyúltok. A neve vasfű, vagy verbéna. Számunkra az méreg, legyengít, és fájdalmat okoz bármilyen érintkezés vele. Egy másik pince helységben egy másik növény is van, az a farkasölőfű, a vérfarkasok ellen, az ránk nem ártalmas. – Stefan olyan nyugodt természetességgel beszélt ezekről a dolgokról, mintha teljesen normális lenne ez az egész.

-         Tényleg élnek itt vérfarkasok? – tettem fel a kérdést, ami Damon hülye vicce óta a fejemben motoszkált.

-         Igen – lepődött meg kissé Stefan. – akkor erre is térjünk ki. Tyler Lockwood vérfarkas, de mellettünk áll. A vérfarkas mindig erősebb, mint egy ember, de gyengébb, mint egy vámpír. Teliholdkor farkas alakot ölt, és ha csak megkarcol a fogával, abba belehalsz. – kis megemésztési szünet után folytatta – Él itt még egy boszorkány, Bonnie Bennett, ő sem az ellenségünk. Van még egy vámpír rajtunk kívül, ő Caroline Forbes, a serif lánya, így hát a serif is tud rólunk. Ezen kívül a társaságba tartozik Alaric Saltzman is, aki a gimis töri tanár, de mellékállásban minden természetfelettit ismer. A felesége vámpír lett például. Röviden ennyi.

-         Röviden. – tette hozzá gúnyosan Damon.

-         Ruhákat majd szerzünk hamarosan. Ezen kívül van valami ötletetek, hogy mihez akartok itt kezdeni? Értetek valamihez?

-         A táncon kívül semmihez. – mondta Allie azt, amit én is akartam volna.

-         Ha teljesen tudjátok majd magatokat kontrollálni, akkor van egy ötletem. – kezdett bele Stefan. – A szomszéd városban van egy balett iskola, de nagyon öreg már a tanár. Lehet, hogy felvennének titeket.

-         Ez nagyon jó ötlet! – virult fel Allie, de engem nem villanyozott fel annyira az ötlet.

-         Na, nekünk mennünk kell. – állt fel Damon. – Ne menjetek ki a házból, legyetek szívesek. – tette hozzá úgy, mintha a fogát húznák. – Pár órán belül visszajövünk, addig foglaljátok el magatokat.

-         Oké. – mondtuk egyszerre, majd a két fiú le is lépett.

Allie a könyvespolchoz sétált, de meggondolta magát.

-         Lefürdök. – azzal fel is ment az emeletre, én pedig egyedül maradtam a nappaliban.

A könyvespolchoz sétáltam én is, de egy kötet címét sem fogtam fel. Az agyam folyamatosan azon járt, hogy Amerikában vagyunk, vámpír vagyok, léteznek boszorkányok és vérfarkasok, vannak füvek, amik ezekre a lényekre veszélyesek, és hogy mi lesz ezek után az életemmel.

            Mindig úgy terveztem, hogy kijárom a balettiskolát, majd felvesznek a Nemzeti Színházba, táncolok, ameddig tudok, majd mikor kiöregszem, elmegyek tanárnak, vagy koreográfusnak, és közben meggazdagszom, és találok magamnak egy tuti férjet. Erre most ez az álombuborék egy pillanat alatt kipukkadt.

            A másik dolog, ami a fejembe járt az Allie volt. Vajon ő már tényleg feldolgozta ezt a helyzetet, és elfogadta, hogy nincs mit tenni? Vagy lehet, hogy csak magát hitegeti, aztán egy perc alatt fog összeomlani? A könyvespolc helyett inkább a bárpulthoz léptem és töltöttem egy pohár italt, majd körútra indultam a házban.

            A pincétől a padlásig bejártam mindent, de az alagsorban lévő dolgokon kívül semmi furcsát nem találtam. Épp a padláson nézegettem az ódon bútorokat, képeket és ruhákat, mikor egy zongora hangját hallottam meg, valahonnan lentről. Lassan lementem először az elsőre, majd tovább a nappali felé, aztán a nappaliból nyíló szalonba néztem be, ahol egy zongora állt. Stefan játszott rajta, Allie pedig nem messze tőle táncolt a zenére.

            Ahogy mondtam, kölcsönösen tetszenek egymásnak. Ebből még itt lesz valami.

-         Sejtettem. – szólalt meg egy hang a hátam mögött. Ahogy megfordultam majdnem le is fejeltem Damont.

-         Mit is? – kérdeztem ugyan olyan halkan, ahogy ő beszélt, majd visszafordultam a szalon felé, mintha mi sem történt volna.

-         Hogy Stefannak be fog jönni a barátnőd. – súgta bele a hajamba. Nagyon közel állhatott hozzám, de nem zavartattam magam, sőt, úgy döntöttem el is kezdem kideríteni, hogy Allie is eltalálta-e Damon szándékait.

Kissé félredöntöttem a fejem, így a hajam lecsúszott a nyakamról, ami így egyenesen Damon orra elé került. Primitív egy ötlet, de csak ez jutott eszembe a vámpíros filmekből. Nagyon füleltem, és ezt nagyon jól is tettem, mivel meghallottam, ahogy Damon nagyot nyel, majd eltűnt a hátam mögül. Ez most akkor mit jelent?

            Gondolkozva sétálgattam a házban, és ezzel csak azt értem el, hogy úton, útfélen mindig nekimentem valaminek.

-         Állj meg! – szólt rám Damon hangja, mielőtt neki mehettem volna, egy kis asztalnak, amin egy váza volt. – A gyorsaságod mellé jobb látást is kaphattál volna. – mondta gúnyosan, miközben felém egy szál farmerben.

Nem vagyok az a zavarba jövős típus, de most komolyan össze kellett szednem magam, hogy ne mutassam ki a gondolataimat.

-         Vagy csak épp rólam álmodoztál? – mutatott magán végig, de a nagyképűsége elég ellensúlynak bizonyult a tökéletes testével szemben. Közelebb léptem hozzá, és az orrom már szinte az övéhez ért.

-         Csak szeretnéd… - aztán arrébb lépve kikerültem és tovább mentem a másik irányba a folyosón.

Egyébként majdnem tökéletesen beletrafált, mert nem álmodoztam róla, de tény, hogy körülötte forogtak a gondolataim, de csak a kíváncsiságom és Allie bugyuta megjegyzése miatt. Azt hittem, hogy ez előzővel megfogtam Damont, és egy darabig nem tud majd szóhoz jutni, de tévedtem.

-         Hidd el, te jobban akarod majd. – búgta a fülemben, de mire megfordultam, hogy ellent mondjak neki, már nem volt sehol, helyette viszont előttem tűnt fel Allie és Stefan.

-         Hol jártál? – kérdezte Allie.

-         Körbenéztem a házban.

-         És találtál valami érdekeset? – érdeklődött Stefan.

-         A pincében lévő dolgokon kívül nem igazán. Bár ki tudja, nagy az a padlás, lehet, hogy elbújt előlem ott valami.

-         Felmegyek átöltözni. – azzal Allie le is lépett.

-         Elviszlek titeket vásárolni, ha neked sincs most más dolgod rendben?

Meglepődtem, hogy Stefan mennyivel másabb, mint Damon. Ők ketten, mint ég és föld, vagy tűz és víz, teljesen tökéletes ellentétek.

-         Öh, jó persze, de miből fogunk mi ruhákat venni?

-         A pénzen sose aggódj. – kacsintott rám, majd ő is felfelé indult az emeletre. A lépcsőről még visszafordult. – 15 perc és indulunk.

Ez elég meggyőző indok volt a megmozdulásra, így én is az emeletre siettem, majd be a szobámba. Meglepetés is várt rám, mivel az ágyra ki volt terítve egy hosszú farmer, egy szett fehérnemű, egy póló és az ágy lábánál egy cipő is. Hogy csinálják ezek, hogy mindig van náluk valami női ruha? Felemeltem a nadrágot, ami pont jónak tűnt. És hogy a francba hoznak mindig jó méretet?

            Teljesen elmerülve a gondolataimban, vonultam be a szobához tartozó fürdőbe, és egy pillanat alatt álltam be a zuhany alá. Nagyon jól esett fürdeni, és hajat mosni, teljesen ellazította a testem, kár hogy a gondolataimtól nem szabadított meg. Meg sem lepődtem, na, jó, de egy kicsit, hogy találtam tiszta törülközőt a zuhany melletti akasztón, de örültem, hogy nem kell keresni. Szárazra törültem magam, aztán a szobámban belebújtam a ruhákba, amik, ahogy azt rögtön láttam, pont jók voltak rám.

-         Chessie! – hallottam meg Allie hangját a földszintről.

Jól elment az a 15 perc. Felvettem a cipőt, a hajamat csak kicsit megráztam és már futottam is le a lépcsőn. Lehet, hogy hülyének fognak nézni, hogy télen, nedves hajjal rohangálok, de ez van, nem is fázik a fejem, és különben is, nagyon szeretem, mikor magától szárad meg a hajam.

            Stefan és Allie már a nyitott ajtóban várakoztak, és legnagyobb örömömre Damont sehol sem láttam.