Sziasztok!
Nos először is el szeretném mondani, hogy köszönöm a kommenteket és a szavazatokat az utolsó fejezetnél és köszönöm a türelmeteket és a megértést is.
Azt kell, hogy mondjam, hogy a következő fejezet lesz az utolsó, épp ezért, lehet, hogy egy kicsit várnotok kell rá. Legalább kétszer, ha nem többször olyan hosszú lesz, mint az átlagos fejezeteim, több képpel és zene megtoldással, hogy különlegesebbé tegyem. Azért most fogom befejezni, mert mint többször mondtam már, nem szeretem a páros számokat és a 35 egy szép kerek egész páratlan szám. :)
Szóval utolsó fejezet valamikor a jövő héten, és utána teljes gőzzel állok neki a Wild Fox-nak! ;)
És akkor a bejegyzés valódi oka....
Mint tudjátok, ma, 2011 szeptember 11-e van... Ez a nap egy szörnyű esemény fontos évfordulója és úgy érzem, hogy nekem is kötelességem írni pár sort ebből az alkalomból.
Mi elképzelni sem tudjuk, milyen tragédiát éltek át az Amerikai emberek pontosan 10 évvel ezelőtt. Egy olyan ország, egy olyan népesség élt ott, aki az előtt, még sosem kapott támadást külföldről, egy másik kontinensről. Fel sem merült bennük, hogy a belviszályokon kívül, bármi veszélyt jelentene rájuk, de mégis megtörtént az, amiről még az őseiknek sem volt fogalma.
Mi, Európai emberek, megéltünk már Világháborútól kezdve sokféle fegyverkezést. A Budapestiek (főleg), nap, mint nap elsétálnak olyan épületek előtt, amiknek a falába repeszek és golyók fúródtak, még a nagyszüleink idejében. Ez, az Amerikaiak számára felfoghatatlan. Volt.
A World Trade Center mérteit az el sem tudja képzelni, aki nem látta, így a látvány, amit a filmek és a képek próbálnak meg átadni, meg sem közelítik a valóságot. A hangok, a látvány és a pánik ragadós érzése egyszerűen pedig a mi, fiatal nemzedékünknek felfoghatatlan. (Én Ferihegy közelében lakom, percenként látok közel szálló repülőket, hallom a hangjukat és látom a méreteiket, és félelmetes elképzelni egy ilyen monstrum zuhanását, ütközését és robbanását)
Így hát arra kérek mindenkit, hogy egy percinyi csönddel emlékezzetek és tiszteljétek meg azokat, akik azon a repülőgépeken ültek, akik akkor a World Trade Center-ben tartózkodtak és meghaltak. Gondoljatok azokra, akiknek szerettük halt meg, vagy akik csak látták az egészet. Tisztelettel nézzetek minden rendőrre, tűzoltóra és mentősre, ezzel megbecsülve azokat az Amerikai hősöket, akik sok ember életét mentették meg, saját épségüket kockára téve.
És mivel ez az esemény, egy máig fenn álló háborús állapot kiváltója, úgy érzem az összes katona, aki kötelességből és hazaszeretetből harcol megérdemel egy imát.
Gyújtsatok meg egy mécsest este, hisz nektek ez nem kerül semmibe, mégis, talán kissé összeköt mindenkit a világon.
requiescat in pace, 2001. 09. 11. több mint 3000 halottjának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése